Családlátogatásaink második állomásaként Füzesabonyba érkeztünk, ahol a Pikopack Zrt. tulajdonosai, a Tóth Család tagjai fogadtak bennünket.

 

A kezdetek kezdetén

Tóth Sándor gépészmérnökként és gazdasági mérnökként a nagyvállalati modellben szocializálódott, a 80-as években 1000 fős egységet irányított. Pályázat útján került vezetőként idősebb kollégái fölé. A sors fintora, hogy ahol egykor vezető volt, ott később beszállító, sőt tulajdonos lett.

1990. január 2-án alapította feleségével, Erzsivel és testvérével közösen első cégét, a Kaldera Kft.-t. Sándor igényfelmérés céljából kezdte el járni az országot, anyagbeszerzőkkel került kapcsolatba, s helyettük elvégezte a számukra szükséges anyagok beszerzését. Rengeteg munkával járt ez. A Pikopack-ra is úgy talált rá, hogy kassai lemezekkel (ónozott acéllemez) házalt, s végül ő lett a Pikopack beszállítója. Később nemesacél kovácsolással kezdtek el foglalkozni egy 20 fős diósgyőri kisgyárban, majd a Rába Szerszámgyár egyik legnagyobb beszállítójává váltak. Első hitelüket 40%-ra vették fel a Videotontól.

1993-ban a Pikopack Zrt. kalapács alá került, így vásárolhatta meg a Kaldera Kft. Bár rajtuk kívül volt egy külföldi pályázó és egy politikailag támogatott magyar pályázó is, a privatizációban végül ők nyertek a legmagasabb vételár felkínálásával. Hozadékként elnyerték még a gyárból elküldött 160 ember nyugdíjazásának költségeit, a rengeteg elszállítandó káros hulladékot és a lízingköltséggel terhelt berendezéseket is..

A privatizáció során a bankjuk a Magyar Hitelbank lett, amelyet később  az ABN Amro megvásárolt. Sándor a kárpótlási jegyeit is visszaforgatta a cégbe. Akkoriban háttérkapcsolatuk még nem volt, a banki partnerség kialakítása a meggyőző erőn múlott. Nagyon jó időszak volt ez. A bankokkal éves szinten egyeztették az igényeket, volt lehetőség kapcsolt hitelekre is és indulhatott az export Romániába, Oroszországba. Kezdetben koronazárakat, festékesdobozokat, tubusokat és díszdobozokat gyártottak. Annak idején a sörgyárakat még ők látták el söröskupakkal.

Az első kudarc akkor érte őket, amikor egy partizánakció keretében kiszorultak a Kőbányai Sörgyár beszállítói közül, s egy multi lett a söröskupak beszállító. A következő pofonok Romániából érkeztek, ahol lopások következtében jelentős veszteségeket szenvedtek el.

 

Az alapító szemléletmódja

Sándor véleménye szerint az elégedetlenség hajtja előre a világot, őket is mindig ez segítette a fejlődésben és a kudarc, a veszteségek bevállalása a legjobb tanítómester. Hosszútávú gondolkodásának viszont az a hátránya, hogy sosem tudnak megnyugodni. Pedig időnként érdemes lenne megállni, hogy megünnepeljék a kisebb sikereket is. Cégük most 25 éves, ennek megünneplésére nagy hangsúlyt fektetnek. A 25 év alatt nagyon sok minden változott. Az emberek ma már nem érnek rá olyan dolgokra, amire 10 évvel ezelőtt még szántak időt. Ő szívesen támogatná anyagilag is a dolgozók szervezeti szinteken történő összejöveteleit, mert ennek nemcsak közösségteremtő ereje van, hanem a céghez való kapcsolódásukat is erősíti, ám ma már csak nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

A jóhiszeműség számára alapérték. S bár jóindulatával időnként visszaélnek, hosszútávon mégis ez a kifizetődő. Gyermekeinek is szeretné átadni a hosszútávú bizalmi kapcsolatok kialakításának képességét minden területen.

Már fiatalkorában sem félt az új dolgok kipróbálásától: stopposként egyedül vágott neki a világnak, később pedig egy amatőr filmfesztiválon is indult, ahol riportfilmjével elnyerte a közönségdíjat.

 

Családi örökség

Anyai ágon a Felvidékről származnak, a gépészmérnök nagypapa (Erzsi édesapja) a Miskolci Egyetem dékán helyettese volt. Az apai ág a tolna megyei Magyarkeszire vezethető vissza. Úgy tartják, hogy az innen származó emberek nagyon agilisak és mindig a tenni akarás vezérli őket. A szálak úgy érnek össze, hogy Sándor a Miskolci Egyetemre felvételizett, ahol megismerkedett feleségével, Erzsivel és végül itt ragadt… Csak érdekesség, hogy lányuk, Erzsi nagykanizsai apósa is a Miskolci Egyetemen végzett.  

 

A nextgen testvérpár

Erzsi 8 éves kora óta bankár szeretett volna lenni. Egyetemi tanulmányai alatt az Erasmus program keretében fél évet töltött Lengyelországban, majd a miskolci Raiffeisen Bankban dolgozott gyakornokként. Eleinte a vállalati pénzügyek érdekelték, később egyre inkább a kockázatelemzés. A diploma megszerzése után 2 évet a KPMG-nél dolgozott, ahol elsősorban hitelintézeti auditokon vett részt, de különböző termelő vállalatok könyvvizsgálatában is csapattag volt. Végül újra a Raiffeisen banknál kötött ki, ahol kezdetben pénzügyi intézmények partnerkockázati, majd a Raiffeisen bank saját kockázatainak elemzésével foglalkozott.

Az itt eltöltött 5 év során globális látásmódot alakított ki, amit aztán magával hozott a családi cégbe is. Az álma tehát teljesült, bankárrá válhatott, de valójában mindig izgatták az otthoni dolgok. A döntést, hogy a munkát a családi cégben folytatja, végül a bankon belüli kedvezőtlen szervezeti változások hatására hozta meg. Édesapja örömmel fogadta, bár soha nem erőltette a „hazatérést”, teljesen gyerekeire bízta a döntést. Annyit kért csak tőlük, hogy legalább 3 évet töltsenek el multi közegben, hogy az első pofonokat ne tőle, hanem mástól kapják. Kérte ezt azért is, hogy megtanulják a helyes önértékelést, a jó kommunikációt, megtapasztalják a családi vállalkozáson kívüli viszonyokat és megismerjék a jó és rossz főnököket.

Cégükhöz - ami mindig is az 5. családtag volt az életükben - korábban is bejáratos volt, így azonnal otthonosan érezte magát. Képben volt a történésekkel is, hiszen szüleivel korábban is napi szinten kommunikált. Külső szemmel talán még jobban rá is látott bizonyos folyamatokra és új szemléletet is hozott magával. Édesapjának nagy segítséget jelentett, hogy a beruházásokhoz rendszertáblákat állított össze. Döntését egy pillanatig sem bánta meg. A multiknál a kollégák között az együttműködés helyett egyéni rivalizálás folyik, ami sokszor a hatékony munka rovására megy, családtagjaival viszont nagyon szeret együtt dolgozni.   

Jelenleg inkább otthonról dolgozik, ő a távsegítség a szerződéskötésekben, a külföldi partnerekkel való levelezésben, a költségtervek, kalkulációk és folyamatok strukturálásában.

 

Testvére, Sanyi a diplomamunkáját a családi cégből írta logisztikai témakörben az új raktárcsarnok építéséről. Szavait idézve a cég „sunyi módon” beleivódott a génjeibe és az esti meséléseknek köszönhetően az örömök és a kudarcok is életük részévé váltak. A felsővezetésben azért szeret dolgozni, mert soha nem unalmas, hiszen minden területről érkeznek információk gépekről, emberekről, beszerzésről. Az egyetemen nagy előnyt jelentett számára a többi diákkal szemben, hogy a családi tapasztalatoknak köszönhetően ő mindent máshogy látott. Bár gyerekként nyaranta soha nem dolgozott a cégben, édesapja szemüvegén keresztül minden beszűrődött. Az így megszerzett szűrt információkat aztán később a saját tapasztalataival egészíthette ki. A cég adminisztrációs központja - édesanyjuk bázisa - Miskolcon van, azt viszont iskola után napi szinten látogatták. Erzsi például itt számolhatott először áfát…

A nyolcosztályos gimnáziumot a jezsuitáknál végezte nagyon szigorú regulák között, majd a családi múlt miatt ő is a Miskolci Egyetemre jelentkezett műszaki manager, gépész szakirányra. Sohasem a szorgalmáról volt híres, ő inkább az a „végén hajrázós” típus. Az egyetemi mesterképzést hegesztőmérnökként végezte. Édesapját nagy büszkeséggel töltötte el, hogy fia diplomamunkája hiánypótló volt a hegesztés területén és abban az időben a Pikopacké volt az ország legmodernebb hegesztőgépe. Egyetemi évei alatt azonban nem volt küldetéstudata és az egyetem elvégzése után sem volt konkrét elképzelése arról, mihez is kezdjen. Egyet azonban biztosan tudott: a környék olvasztótégelyénél, a Boschnál nem akar elhelyezkedni. A sors azonban úgy hozta, hogy találkozott a Bosch akkori gyárigazgatójával, aki elkérte az önéletrajzát. Az állásinterjút követően azonnal felvették és Németországba küldték fejlesztőmérnöknek. Másfél éven keresztül kéthetente ingázott Magyarország és Németország között ő, aki világ életében utált utazni. A másfél év egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy saját lábra állt, kénytelen volt magára főzni és mosni, édesapja szerint pedig megtanult a pénzzel is gazdálkodni.

Ezt követően egy éven keresztül Kínában járt számos alkalommal, ahol gyártósor tervezésének előkészítésében vett részt. Egy nemzetközi csapat tagjaként a magyar projektért felelt. Komplett összeszerelősort terveztek és gyártottak le Kínában, majd szállították haza Magyarországra, s került itthon összeszerelésre. Ma évi 1.300.000 indítómotor készül az ő gyártósorain! Hazatérve csoportvezetőként folytatta pályafutását a Boschnál, mígnem 2014-ben édesapja jelezte, indul az új beruházásuk a Pet, itthon is elkelne a segítsége. Szükség volt a családi cégnél egy dedikált emberre, aki csak erre fókuszál. Ráadásul a leendő ügyvezetővel kapcsolatban is problémák merültek fel, így kellett egy bizalmi ember. Nem nagyon győzködte magát, örömmel jött a családi vállalkozásba, valójában már nagyon várt erre. Két hét alatt kellett átállnia az autógyártásról az állateledel gyártásra.    

Döntését azóta sem bánta meg! Egy akkora multi, mint a Bosch tulajdonképpen burkot képez az emberek köré és leválasztja őket a külvilágtól. Akár 40 éven keresztül is lehet úgy dolgozni, hogy csak a munkatársaival áll kapcsolatban az ember. Ez a fajta szocializáció nem segíti a valós kép kialakulását az ott dolgozókban. Ég és föld volt számára a Bosch és a családi vállalkozás. Néhány tapasztalatot persze úgy gondolja, hogy érdemes volt átvenni. Ugyanakkor egyfajta sokk is volt számára, amikor a családi vállalkozásba átlépve azonnal tapasztalhatta a magyar üzleti élet rejtelmeit, melynek széles skálája a Boschban nem volt érzékelhető. Az üzleti tisztességtelenség saját bőrén való megtapasztalása nagyon fájdalmas volt, de egyben a fejlődését is segítette.              

 

családi business, mint összjáték

Náluk a család mindig összezár és minden területen együttműködik. Mindannyian mások, más habitussal és ez előnyt jelent számukra az együttműködésben.

Édesapjuk az igazi játékos. Számára a cég maga a flow élmény, a természetes közeg. Mindent bedob, rendkívül optimista és mindig nagyban gondolkodik. Mindennel foglalkozik, de a napi rutinba már nem szól bele, csak azt nézi állandóan, mely területeken lehetne még fejlődni. Szívesen fogadja az építő jellegű észrevételeket is.

Erzsi a visszahúzó erő, aki, mint kockázatelemző két lábbal áll a realitások talaján. Testvére, Sanyi rendkívül emocionális, ezért a viták, a robbanások hozzátartoznak a mindennapjaikhoz. Erzsi a villámhárító, aki tompítja a feszültségeket, ugyanakkor a viták számukra nélkülözhetetlenek, s a végén mindig kompromisszummal zárulnak.    

Sanyi a PET-nél nagyon jó emberekkel dolgozik együtt, de a régi területeket is figyelemmel kíséri. Próbál felkészülni a jövőre. Édesapja a partnerekkel is megismerteti.

Édesanyjuk a miskolci irodát irányítja. A nagyapai vénának köszönhetően nagy erő lakozik benne. Bármikor odaáll bárki elé, ha gond van,  és határozottan elmondja a véleményét, s általában mindig az elevenébe talál mindenkinek. Háttérjátékos, ugyanakkor kulcsszereplő, mindig igényt tart a részletes beszámolókra.   

A családi összhang alapja a szeretet és a bizalom. A temperamentumuk más, de az alapértékek a család alá rendelnek mindent. Szeretnek együtt lenni, jól érzik magukat együtt otthon is. Erzsi is azért jött a céghez dolgozni, hogy több időt tölthessen a családtagjaival. Volt 7 év az életükben, amikor Sándor rengeteget dolgozott és kevés ideje maradt a fiára, aki ezt nagyon nehezményezte. Ennek ellensúlyozására minden évben elutaztak kettesben valahová.

 

A fém csomagolóanyag gyártás piaca

Nagyon nehéz pálya az övék. Rajtuk kívül még két amerikai és egy európai multi is jelen van a magyar piacon. Többször meg akarták már venni őket, az első ajánlatot (10 millió USD) még a 90-es években kapták, de mivel ők sosem voltak hajlandók az eladásra, hát bizony nem könnyíti meg a konkurencia a dolgukat. Az árak alacsonyan tartásával próbálják magyar versenytársukat a sarokba szorítani, de pont emiatt a stratégiájuk miatt nem tudnak Magyarországon nyereségesek lenni. Míg a magyar piacon kívül ez a multi 12-16%-os EBITDÁ-t realizál, addig itthon már az alaptőkéje is mínuszba ment át. Mivel a magyar versenytárs óriási szálka a szemükben, permanens háborút folytatnak. Ráadásul olyan anyagi eszközök is a rendelkezésükre állnak, amivel egy magyar családi vállalkozás nem versenyezhet. S hogy miért ez a nagy harc a magyar konzervgyártókért? A magyar konzervipar a kukorica- és borsókonzerv gyártás területén az EU-ban Franciaországot követően a 2. helyet foglalja el!

Beszállítóik viszont nagyon szeretik őket, s itt van lehetőségük a kísérletezésre is.

 

A jelen

Ma aeroszol palackokat gyártanak nyugat-európai és közép-európai exportra. Versenyképes árakkal dolgoznak, a saját nyomdának és a jó grafikus csapatuknak köszönhetően pedig egyedi igényeket is ki tudnak elégíteni. A konzervdobozokat kizárólag belföldön értékesítik.

A tulajdon tekintetében biztonságban vannak, Sándor már kivásárolta öccsét a cégből. A nextgenek nem tulajdonosok, de számukra ennek nincs is jelentősége, illetve a családi alkotmány kialakítását sem érzik még szükségesnek a család kis mérete miatt. Édesapjuk viszont bármikor örömmel átadná nekik a tulajdont.

 

Ötéves terv, avagy fókuszban a jövő

Sándor világ életében hosszútávra tervezett (min. 5 évre), lánya szerint ezért is vannak még mindig talpon. Az unoka érkezése csak tovább erősítette ezt a fajta látásmódjukat, hiszen náluk mindig a jövő van a fókuszban.

Náluk is nagy problémát jelent a munkaerő, illetve annak hiánya. Az automatizálás, a robotizáció az egyetlen út, hogy növelhessék a hatékonyságot és a kibocsátást is. Az állateledel gyártás területén cél a bővülés, a márkák erősítése, az export felfuttatása és a minőségi alapanyagokra való fókuszálás. Találó szlogenjük: „Húsból is lehet kutyaeledelt gyártani!” Szeretnék, ha minél szélesebb kör ismerné a termékeiket és a vásárlóik tudatossá válnának.

Sándor nagyon büszke a gyerekeire, arra, hogy értelmesek és tehetségesek. Szeretné viszont megtanítani nekik a súlypontok kezelését és azt, hogy a sikerek és kudarcok tekintetében mindig késélen táncolnak. A döntő pillanatokat meg kell érezni, de ez csak tapasztalat útján lehetséges. Ugyanakkor a kudarcokat is tudni kell kezelni és tanulni kell belőlük.

Náluk nincs B terv! Nem félnek a jövőtől, bármit hozzon is. Akárhogy alakul is az életük, ők mindig megtalálják majd a boldogulásukat, mert építő emberek és a gyerekeik is meg tudnak állni a saját lábukon. A vagyon önmagában pedig számukra nem érték. 

4-5 évente a szervezeten is változtatásokat hajtanak végre trénerek, tanácsadók bevonásával. A velük való együttműködés során meghatározott célok mentén tervezik meg a munkaerő megtakarítást és hajtják végre a racionalizálási feladatokat a felsővezetéstől a munkapadokig.    

Az egyetemekkel is szoros együttműködést folytatnak műhelymunkák keretében, de minden esetben látni szeretik a befektetett munka anyagi eredményét is. A team munka ma már nem működik a gyorsan cserélődő munkaerő miatt, az új leckéket pedig a vevőktől kapják, akik a legnagyobb tanítóik. 

 

Értékek az FBNH-ban

Sokat profitálnak az egyesületi tagságból, ami lehetőséget biztosít a közös gondolkodáshoz. Értéket jelent számukra, hogy megismerhetik a többi tag gondolkodásmódját. A bizalmi közeget erősíti, hogy a tagcsaládok látásmódja, értékrendje, problémái nagyon hasonlóak, ezért értik egymást és nincs szükség magyarázkodásra.   

A fórumról

Családi Vállalat Tulajdonosok Klubja

Újabb Hét magyar vállalat az ELITE Programban

Újabb hét hazai cég kezdte meg a Londoni Tőzsdecsoport és a Budapesti Értéktőzsde együttműködésében megvalósuló, a középvállalkozások szintlépését elősegítő, nemzetközi vállalkozásfejlesztési képzést, az ELITE Programot. Az újonnan csatlakozó cégekkel együtt a régióban kiemelkedő módon 24 magyar vállalat vesz részt a globálisan több mint 1100 résztvevő céget jegyző program képzéssorozatában.

Forrás: Budapesti Értéktőzsde

 

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Május 13., Hétfő

NextGen vagyok, mi lesz velem? – a generációváltás Németh Márton szemszögéből

A Sipospack egy rendszerváltáskor alakult magyar vállalkozás, vagyis idén 30 éves, de a cégforma (Kft) csak 1996-ban alakult ki. Márton nem egyenesági leszármazott, így nem is örökös. Ő Sipos Gyula veje, vagyis felesége révén került a céghez, mely csomagolóanyag (fólia) feldolgozással és kereskedelemmel foglalkozik. Jelenleg az anyacég egyik leányvállalatának (I Print 4 You) ügyvezetője, mely egy kényszerhelyzet hatására alakult meg 2015-ben - tudtuk meg április 24-én a K&H 16. Családi Vállalatok Klubján. 

 

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Május 08., Szerda

A családban marad?

Sok ezer magyar családi vállalkozás vezetője keresi most az utódját, de mit kell tudnia az új főnöknek? Fel lehet készülni egyáltalán a cégvezetésre? Erről kérdeztük szakértőinket, Bagdi Lajos adószakértőt és Vámosi Róbert ügyvédet.

Forrás: https://piacesprofit.hu 2019. április 16.

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Május 08., Szerda