Negyedszázada kezdett vállalkozni Bárány László, s a Master Good cégcsoport ma már európai tényező a baromfiiparban. Büszke arra, hogy a hazai baromfi szektor a legsikeresebb élelmiszeripari ágazat Magyarországon, de arra még inkább, hogy két fia sikeresen viszi tovább a cégeket.

Forrás: KKV Magazin (Nyomárkay Kázmér)

A Master Good

Magyarországon egyedüliként foglalkozik szabad tartású csirkékkel is. Ez más baromfi, lassabban növekszik, mást eszik, kétszer annyi az előállítási költsége, de sosem lesz tömegtermék. Ha a mostani növekedési tendencia megmarad, talán 10 év múlva éri el az egy százalékos részesedést a szabad tartású csirke termelése Magyarországon. Nem jelent ezen a területen kiutat az export sem. Ha Jürgen Németországban kétszer annyit fizet egy kilogramm szabadtartású csirkéért, csak környékbeli árut vesz. Ismerni akarja a termelő Hansinak még a nagyanyját is, hogy mikor mit adott enni az állatoknak. Egyébként így van ez nálunk, Magyarországon is.

Öt évvel ezelőtt egyik nap azt kérdezte a két fiam: apu, a jövő csütörtökön mit csinálsz este? Gyere velünk Pestre, egy baromi érdekes program lesz – így került a Bárány család a Felelős Családi Vállalkozások FBN-H egyesületének egyik találkozójára (az egyesületnek akkor már mintegy 35 magyar vállalkozó dinasztia volt a tagja). Éppen a németországi testvérszervezet főtitkára tartott beszámolót tapasztalataikról. Nyilvánvaló volt, hogy ennek a körnek az utódlás egyre aktuálisabb, közös téma lesz. Na, majd mi megmutatjuk, hogyan kell ezt csinálni – gondolta akkor a tapasztalatlanok magabiztosságával Bárány László. Azóta persze kiderült, olyan ez, mint a korcsolyázás – előbb meg kell tanulni az alapokat, utána nagyon sokat kell gyakorolni. És mint a sportban, a legjobban itt is olyanokkal lehet gyakorolni, akik hasonló cipőben járnak – meséli a kezdetekről.

Az FBN-H-nak Bárány László ma már az elnöke, legfontosabb céljuk a tapasztalatok átadása ezen a területen. Mint egy zsibvásárban, adják-veszik az ötleteket, hiszen tudják: egy jól menedzselt generációváltás is olyan jelentős változásokat hoz a cégek életében, mint egy tulajdonosváltás. Tisztában vannak azzal, hogy ezen a területen nincs 100 százalékban alkalmazható recept. Legfeljebb ajánlások vannak, melyekkel a legnagyobb hibákat talán el lehet kerülni.

 

Zászlóshajó

A Bárány család immár negyedik generációs baromfis vállalkozás. Mindig volt a családban két Bárány, akik együtt dolgoztak. Bárány László nagyapja kezdte az üzletet 1907-ben, majd a fiával, Bárány László édesapjával folytatta a két világháború között. A harmadik generációs Bárány az 1980-as években már egy kisvárdai integrált baromfi cégnek volt a főmérnöke. 1988-ban megérezte az új időket, otthagyta jól fizető állását, és kicsiben elkezdte a privát vállalkozást, igazi mikrovállalkozóként. „A szakmaiságot otthonról hoztam, a vállalkozást meg a saját bőrömön tanultam meg” – mondja.

Két dolog motiválta, hogy a családjának legyen egzisztenciája, és bebizonyítsa, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Lépésről lépésre haladtak előre, előbb öt, majd pár évvel később húsz embert foglalkoztatott a cégcsoport, és büszkén említi, hogy sosem privatizáltak, szervesen fejlődtek. Bárány László fontosnak tartja kiemelni, hogy a baromfiipar talán a magyar élelmiszeripar utolsó családi ezüstje. A cégek 95 százaléka hazai magántulajdonban van, több mint 60 ezer embert foglalkoztatnak, és mintegy 450 milliárd forintos éves árbevételt érnek el, miközben az ágazat termelésének fele exportra megy. Hol van a sertésipar, a konzervipar, vagy hol vannak a cukorgyárak ehhez képest? –teszi fel a kérdést. Hogy miért ez maradt a zászlóshajó, annak fő oka Bárány szerint az, hogy maguk a feldolgozók kezdtek el invesztálni az alapanyag-előállításba, megvalósítva az integrált baromfiipart.

 

Családi nap

A család nem is akar más termékpályával foglalkozni, a további növekedést az exportban látják. Már ma is a termékeik 70 százalékát adják el külföldön. Nemcsak Európában értékesítenek, jelen vannak szerte a világon a Távol-Kelettől Amerikán át Dél-Afrikáig. A nagy kiterjedésű export előnye többek között az, hogy lehet építeni az eltérő szezonalitásra és a különböző fogyasztói igényekre. Ahhoz azonban hatalmas volumen kell, hogy valaki az exportpiacokon sikeres legyen. Ők ebbe az irányba indultak, és ennek köszönhető, hogy ma már az európai piacon is komoly tényezőnek számítanak.

„A generációváltás mindig feszültséggel és konfliktussal jár. Rájöttünk, hogy akkor tudjuk a konfliktusokat jól kezelni, ha betartunk bizonyos alapszabályokat. Az egyik ilyen nálunk, hogy társaságban nem kritizáljuk egymást, a vitákat kivisszük a cég falai közül” – mondja Bárány. A stratégiailag fontos ügyeket a családi tulajdonosi napon beszélik meg, minden hónap második hétfőjén, amikor Bárány összeül két fiával és feleségével. „Ilyenkor a feleségem főz, ő egyébként nincs benne a bizniszben, építészként azonban részt vesz a cég életében, és nagyon fontos szerepe van a háttérben” – mondja Bárány.

A családi nap olyan, mint egy rendes igazgatósági ülés, napirendi pontokkal. Elkezdődik a vita, és van, hogy csak úgy tudnak dönteni, ha szavaznak. Itt pedig az is előfordulhat, hogy a két fiú leszavazza apját, hiszen mindhármuknak egyforma szavazata van. Bárány László egyébként 3-4 lépcsőben adta át a Master Good csoport részvényeit fiainak az utóbbi évek során. Ma már csak 5 százalékos tulajdonos, míg a két fiú fele-fele részben birtokolja a 95 százalékos részesedést. A tulajdoni hányadtól eltérően szabályozták azonban a szavazati jogokat, illetve az osztalékból való részesedést is. Mindegyiküknek egyharmad jár.

 

Meg kell érni

„Abban a tekintetben is szerencsés vagyok, hogy két fiam született, és sikerült nagyon korán bevonni őket a cégbe. A 80-as évek végén is tyúkokat tenyésztettem, egyik nap kimentünk a debreceni piacra tojást árulni. Laci, te vagy az idősebb, te számolod a pénzt, Péter te pedig kiszolgálod a vevőket” – mesél a kezdetekről Bárány László. Játszva, de felelősséggel beleszoktak a munka világába. Hosszú éveken keresztül jártak ki a telephelyekre, fizikai munkát végeztek, egészen harmadikos egyetemista korukig. Akkor mondta nekik először, most már beülhetnek mellé egy-egy tárgyalásra.

A fiúk egyébként ugyanúgy agrármérnökként végeztek Debrecenben, mint apjuk, és korán ráéreztek az üzlet érdekességére, változékonyságára, így sosem akartak más csinálni. Az egyetem után öt évig dolgoztak különböző pozíciókban a cégnél, ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy fiait bevonja az ügyvezetésbe. Ez időben egybeesett azzal, hogy mindkét fiú megnősült, gyerekeik születtek. „Szakmailag fel lehet építeni egy fiatalembert 4-5 év alatt, de ahhoz hogy valaki a terheket is méltósággal viselje, ahhoz meg kell érni. Ennek pedig szerintem szerves része, ha gyerekeik születnek” - avat be filozófiájába. „Mindennek megvan az optimális ideje. Én mint alapító még a zeniten voltam, ők pedig időközben felkészültté váltak a feladatra. Nagyobbik fiam ugyanaz a habitus, mint én, ha neki kell menni a betonfalnak, ő megy elöl. Péter sokkal megfontoltabb. Nem keresi, hanem kerüli a konfliktust, ő a matekos a családban. Inkább háromszor kiszámolja az elrugaszkodás szögét, mint hogy gyorsan beleugorjon valamibe”- szemlélteti a fiúk eltérő habitusát, hozzátéve: „Nekem, mint apának és tulajdonostársnak megnyugtató, hogy nagyon jól kiegészítik egymást. Két jól elválasztható területet visznek, Péter (36) foglalkozik az élőbaromfival, azért felelős, hogy a megszületett csibe a vágásig életben maradjon, míg Lacihoz (38) tartozik a vágás és a további feldolgozás.”

Négy unokája van, közülük három lány, a két idősebb alig hétéves. Már nézegeti őket, kiből mi lehet. „Jó menedzsmentet bárki vehet a piacon, ha van elég pénze, de utódot nevelni egész korán, gyerekkorban kell elkezdeni – avat be filozófiájába. – Ahogy látom, talán az egyikben megvan a már megfelelő habitus.”

 

Seniorok és nextek

A Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesületet 2009-ben alapították sikeres magyar vállalkozások. Fő céljuk a tulajdonos családok generációi közötti, és azokon belüli együttműködésének fejlesztése. Ma már 70 tagjuk van. Minden hónap első csütörtökén ülnek össze, késő estébe nyúlóan vitatva meg a közös ügyeiket. Emellett a „seniorok” évente egyszer ősszel mennek el egy közös utazásra, míg a „nextek” többször csinálnak közös programot, ahol persze kibeszélik az öregeket is.

A fórumról

Friss hírek

A Polaris Kupa első nyertese az FBN-H!

A Párizs melletti Fontainableau-ben tartotta az FBN-I múlt héten az ügyvezető titkárok szokásos éves találkozóját. 30 ország egyesületéből közel 50-en vettek részt az eseményen, s mindenki nagy meglepetésére az FBN-H elhozta az elsőként átadott Polaris Kupát!

   
Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Január 30., Szerda